HMS Vanguard (1946)

HMS Vanguard
Hajótípus	gyors csatahajó
Üzemeltető	Brit Királyi Haditengerészet
Hajóosztály	nincs
Építő	John Brown & Company
Szolgálatba állítás	1944. november 30.
Általános jellemzők
Vízkiszorítás	44 500 t sztenderd, 51 420 t maximális
Hossz	231,6 m (vízvonalban) 248.2 m (teljes)
Szélesség	32.9 m
Merülés	9,38 m (üresen) 10,62 m (teljes terhelés)
Sebesség	30 csomó (56 km/h)
Hatótávolság	15 280 km 15 csomós sebesség mellett
Fegyverzet	8 db 381 mm L/42 BL Mk I ágyú (4 × 2) lövedék tömege: 879 kg 16 db 133 mm L/50 QF Mk I ágyú (8 x 2) lövedék tömege: 36.29 kg 4 db 47 mm L/40 Hotchkiss gépágyú (4 x 1) 73 db 40 mm L/56 Bofors gépágyú (10 x 6, 1 x 2 és 11 x 1)
Páncélzat	a második világháborús brit nehéz páncéllemezeket a legjobb minőségűnek tartják a világon A páncélzat össztömege: ? tonna Övpáncél: a vízvonalon maximum 356-343 mm, az övet elől és hátul lezáró keresztválaszfalak: 305 mm Fedélzet: fő páncélfedélzet: 152-127 mm, alsó páncélfedélzet: 127-63 mm Parancsnoki torony: 76-64 mm 381 mm-es fő lövegtornyok: homlokpáncél: 330 mm, a tornyok oldalán: 229 mm, toronytető: 152 mm, barbetta: 340 mm 133 mm-es lövegtornyok: 38-25 mm
Legénység	1893 - 1975 fő[1][2]
A Wikimédia Commons tartalmaz HMS Vanguard témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Az HMS Vanguard („Előhad”) volt a világon utolsóként megépített csatahajó, ebben a kategóriában méretét tekintve a ténylegesen elkészült egységek közül csak az amerikai Iowa és a japán Jamato osztályok hajói múlták felül a brit óriást. Szükségterv alapján készült, a második világháború kitörése miatt törölt hat darab Lion osztályú (HMS Lion, HMS Tremeraire, HMS Thunderer, HMS Conqueror és két névtelen egység) csatahajóból indultak ki, ezeknél nagyobb volt, viszont gyengébb fegyverzetet hordozott.^[3] A Lion típus 9 x 406 L/45 lövegével szemben, mivel azokat és lövegtornyaikat a túlterhelt brit ipar nem tudta volna időben leszállítani, kényszermegoldásként az 1920-as években repülőgép-hordozókká átépített két Courageous osztályú csatacirkáló (HMS Courageous, HMS Glorious) ágyútornyait örökölte, nyolc 381 mm L/42 löveggel, "she was armed with her Grandmothers teeth", ahogy a korabeli kritika megfogalmazta. A valóságban azonban a nagymama fogai nem jelentettek akkora hátrányt, mivel tűzerőben a második világháborús potenciális ellenfelek közül – a kolosszális Jamato osztály egyedüli kivételével – az HMS Vanguard nagyjából egyenértékűnek tekinthető a tengelyhatalmak legjobb csatahajóival, a Bismarck és a Vittorio Veneto típusokkal, erős páncélzata, mely az akkor létező legkiválóbb minőségű lemezekből készült, torpedóvédelme és tűzvezetése színvonalában pedig felülmúlta ezeket a német és olasz riválisokat. Megépítése akkor csillagászati összegbe, 11 530 503 korabeli font sterlingbe került, ezzel messze a legdrágább brit hadihajó lett.^[2][4] A Vanguard hagyományos brit hajónév, a St Vincent csatahajóosztály egy 1910-ben szolgálatba állított, 1917. július 9-én lőszerkamrájának máig tisztázatlan okból történt felrobbanása következtében elsüllyedt egysége is ugyanezt a nevet viselte.

1. ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) ReferenceC nevű lábjegyzeteknek
2. ↑ ^{a b} http://www.kbismarck.com/genedata.html
3. ↑ Archivált másolat. [2016. szeptember 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. július 19.)
4. ↑ http://www.chuckhawks.com/post_treaty_battleships.htm